Vagy csak én nem értem?
Vagy azt... biztosan érzem?
Miért van, hogy reggel felkel a nap, aztán lenyugszik?
Mert így lett teremtve?
Minden más választ eltemetve?
Miért kék és miért zöld?
Csak mert mégis mozog a föld?
Miért van szerelem?
Miért van, hogy van, hogy csak Őt szeretem?
Lehet más, ha van minden?
És lehet semmi, ha senki sincsen?
Lehet-e düh, ha nincsen bennem harag?
Ami szívembe is szó nélkül beleharap?
Miért építünk, ha majd úgy is leromboljuk?
Miért öltözünk, ha egyszer majd legomboljuk?
Miért van önző, gyáva félelem?
Miért? Mert önző mód féltem életem?
Miért lesz egy, kettő, vagy három?
És miért van, hogy mégis csak várom?
...az élet folyton annyi kérdéssel áraszt,
de végül mindenre egyedül kell meglelni a választ.
- Igazából nem versnek indult, szerintem nem is az lett, csak rímek sorakoznak itt-ott a sorok végén. Kicsit erőltetett, kicsit más mint eddig, kicsit én is zavarodott vagyok... kicsit talán néha mindenki van így. Ez egy ilyen hétvége. Kérdések, pedig folyton felmerülnek bennünk. A válasz? ...ott ül: egy pici dobozban legbelül. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése