"Félni nem jó. De tanácsos!"

Tegnap este húgom feltett egy igen nehéz kérdést: "Miért van az, hogy valakinek minden olyan könnyen megy, és miért vannak olyanok akiknek mindenért meg kell szenvedni?" 

Azt hiszem ez sokak számára aktuális, pontosabban mindig is egy aktuális kérdés volt. S maga a kérdés, annak a válasza, talán a félelmeinkben rejlik. Ha félünk, tartunk valamitől, akkor a feladatra szánt energiánk egy részét is a félelmünk legyőzésére kell fordítani. Így nem egy fronton harcolunk, hanem magunk és a cél leküzdése ellen is.
Az ő esetében az érettségi és a orvosi egyetemre való bekerülés pillanatnyilag leküzdhetetlen akadálya az, ami a félelem alapja. De mit lehet ilyen esetben tenni? Jó módszer, talán nem is létezik. Ez is egy tanulási folyamat, hogy hogyan kezeljük magát a problémát. Persze felelőtlen, nemtörődöm módon sem szabad hozzáállni, hiszen ez ostobaság lenne, ahogy az is, ha valaki nem fél semmitől.
Szerintem a félelem maga, egy borzasztóan jól kitalált érzés. Adott esetben segít a koncentrációban, az odafigyelésben, hogy a feladatunkat maximálisan végezzük el. Félni nem jó. De tanácsos! 

De visszatérve az eredeti gondolatmenethez: Mért vannak akiknek minden könnyen megy? 

Egyrészt, talán a magabiztosság, hogy sikerül egyensúlyt teremteniük a félelem és a feladat közt. Ha nem úgy tekintünk a kötelességünk elé, mint valami megállíthatatlan szörnyre, akkor máris színes lesz a szürke, világos a sötét, és a keserű is édessé tehető. Szóval a szemlélettől sok minden függ. Szembe kell nézni a problémákkal nem pedig elmenekülni. El lehet futni nagyon messze, de onnan visszasétálni... kétszer-háromszor olyan hosszú idő.

Pozitív szemlélet és tudatos gondolkozás. Ezalatt azt értem, hogy magukat a feladatainkat amiket az élet vagy mások állítanak elénk, ne gondként éljünk meg, hanem úgy, hogy ettől többek leszünk. Leginkább tapasztaltabbak, bölcsebbek és okosabbak. Gondoljunk bele: Mennyire jó érzés az, ha egy nagyon nehéznek gondolt dolog után fellélegezhetünk, és visszagondolva, szinte gyerekjátéknak tűnik az egész. Hát persze! Hiszen az is volt! "Akiknek minden könnyebben megy" ők eleve így állnak hozzá. Gyerekjáték!
Pozitív gondolkodás. Meg kell tanulnunk tudatosan gondolkodni. Magyarul: nem hülyeségeken járatni feleslegesen az agyunkat, mert csak belefáradunk, belecsömörlünk a gondokba. Hanem tenni kell a célért, hogy minden nap amikor felkelünk, tudni fogjuk mit, miért teszünk. Egy új helyzet, pedig  új lehetőségeket kihívásokat, kalandokat fognak jelenteni. Nem otthon kell sajnálkozni, sajnáltatni magunkat, hanem menni és küzdeni a célért! Rég lerágott csont, de jobban megfogalmazni, mint Madách, nem lehet: "A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga."

Persze tudom, és én is bele esem saját csapdámba, amikor egyszerűbbnek tűnik csak siránkozni valamin. De megoldódott a probléma? Nem. Előbbre vagyok? Nem. Csinálni kell és kész! Minden egyes lépéssel közelebb a vége, hogy egy újat kezdhessünk el.
Végezetül pedig: Senkinek sem könnyebb, vagy nehezebb. Nem a feladatok könnyűek vagy nehezek, csak a gondolkodás és a hozzáállás más. De azért ne feledjük! Nagy igazságtartalma azon idézetnek is, miszerint: "Úgy kell a munkához hozzáállni, hogy más is hozzáférjen." Szóval nem megszakadni és leszívatni kell magunkat, csak okosan és tudatosan tenni a dolgunkat!

Otti