"...képzelt riport"

Már talán egy órája, hogy csak meredek magam elé és gondolkozom. Gondolkozom azon, hogy milyen lesz a holnap a holnapután, milyen volt a mai nap, mennyi élményben volt részem. De most sem erről fogok írni.

Akkor mégis miről? Arra gondoltam, hogy valamiféle skizofrén játékot fogok játszani magammal az elmémmel... de ne féljetek, talán még nem őrültem meg. Nem tudom ilyesmit csinált-e valaki. Nem tudom még mi lesz a végeredmény. Kérdezek és felelek. Mint egy képzelt riport.

- Mi az ami fontos számomra? - Talán többször fel kéne tenni ezt a kérdést.

- Miért? - Igazából azért, mert kellenek útjelzők. Olyan pontok az életben amikor megállunk egy pillanatra körülnézünk és megpróbáljuk meghatározni honnan jöttünk, merre tartunk.

- Talán most is egy ilyen elágazáshoz értem? - Minden bizonnyal. Van hogy az ember bizonyos dolgokat másképp lát. Nem feltétlenül azért, mert megváltoztak, csak több lett a tapasztalat, az élmény.

- És mi az ami most vagy mostanában megváltozott? - Hű! Ez egy nehéz kérdés. Talán a szemlélet, a hozzáállás ahhoz amit csinálok.

- Van ennek bármi köze az elmúlt időszakhoz? - Persze! Semmi sincsen ok nélkül. Ezért tökéletes a világ. Minden jól ki van találva. Az elejétől a végéig. ... jó ez nem saját gondolatmenet volt, de tényleg így van.

- Tehát osztom a véleményt miszerint a megtörtént események között ok-okozati összefüggés van? - Teljes mértékben! Hiszen a saját sorsunknak mi vagyunk az irányítói. A vége ugyanaz, de hogy közben mit teszünk, mit érünk el, ez csakis rajtunk múlik.

- A vég mint halál? - Vagy elmúlás, vagy örök megsemmisülés állapota, vagy kinek hogy tetszik.

- Szóval foglalkoztat a halál gondolata? - Ha jön, állok elébe. Addig viszont még nagyon sok tennivalóm van. Olyan könnyen azért nem visznek el. :) Sok tervem van még, amik megvalósításra várnak.

- Apropó tervek! Hogy állnak az építészi törekvések? - Köszönöm a kérdést. Azt hiszem jól haladnak a dolgok ezen irányba. Nem könnyű a járt út, sok a nehézség, de most már célba fogok érni.

- Mi ami gátol benne? - Talán csak az önmagam ellen vívott harc.

- Mit értek ezalatt? - Nagy ellenségem a hite vesztésem. Szóval, könnyen "bepánikolok", és nem a feladat megoldásán kezdek el gondolkozni, hanem energiákat emésztek fel azon, hogy halmozom magam elé a gondokat.

- Mi lehet a megoldás ez ellen? - A megoldás roppant egyszerű (persze mondani mindig könnyű). Használni kell az időt. Pontosabban kihasználni. Ha bármire visszatekintek az életben, akár csak az érettségi, vagy egy-egy rajzleadási határidő, mindig lett volna bőven időm, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodni. De hát a mérnök alapjában véve is lusta ember (szokták mondani) így mindig a dolgok egyszerűbb felét fogom meg. Ezzel együtt viszont az embernek tényleg arra van ideje amire szán. Ha el akarok menni meccsre úgy is elmegyek. Ha meg épp 4 óra múlva le kell adni egy vázlattervet, akkor 4 óra alatt is megcsinálom, mert muszáj. Persze ez a lustaság sem teljesen a szokványos értelemben értendő. A mérnökök nem szeretik a bonyolult dolgokat és mindig megpróbálnak kitalálni egyszerűbb megoldásokat. Hogy spóroljanak az idővel.

- Mérnök, bölcsész, közgazdász, jogász... mit gondolok azokról a sztereotípiákról, amik miatt mondjuk egy mérnök hallgató utálja a jogászokat, vagy épp fordítva? - Szerencsére a családunkban van sok példa. Nővérem bölcsész. Láttam mennyit tanult egyetemi évei alatt. Egyik legnagyobb példaképem tanulás szempontjából, De, hogy akár a bölcsészeket, vagy egyéb más területen tevékenykedőket leminősítsek bármi módon is azt elképzelhetetlennek tartom. Szükség van mindenkire. Egy jól kitalált gépezet apró kis elemei vagyunk mindannyian. Én nem tudok jogorvoslatot biztosítani bizonyos dolgokban. Erre ott vannak a jogászok. Nem tudok gazdasági elemzéseket végezni, talán nem is dolgom. Hogy a társadalom jól működjön, az egyes ágazatoknak jól kell együttműködniük, és a lényeg az együtt szón van.

- Egyedül nem megy? - Van ami igen... persze hogy kell mennie egyedül is bizonyos dolgoknak. De általában mi magunk is érezzük, ha van segítség, gyorsabban gördülékenyebben megoldhatjuk a problémákat.

- Elvárom a segítséget másoktól? - Nem, soha nem várom el senkitől a segítséget, de mégis jólesik ha van akire számíthat az ember.

- Kik azok akikre számíthatok? - Elsősorban a családom. Aztán vannak barátaim akik ha baj is van, akkor is mellettem állnak.

- Sok barátom van? - Ha bárki belegondol hány barátja van, nem haverok, hanem igaz barátok akkor nem tud sokat összeszámolni. Ha az ember a két kezén is túl számol akkor lehet baj van. Ennyi sok jó barát lenne? Ott már lehet valami érdek van. De persze nem kizárt. De a kérdésre visszatérve nincs sok igaz barátom.

- Megmondom mennyi? - Nem.

- Félek, hogy megtudják? - Nem félelemnek mondanám, inkább csak... akik igaz barátaim, ők tudják, hogy rájuk gondolok.

- Mit gondolok az életben gyorsan elérem a céljaim? - Erre megint nem könnyű válaszolni. Nem kis célokat állítottam magam elé. "Merjünk nagyokat álmodni!" Ismerjük a mondást. A jó munkához idő kell, a rosszhoz még több...  de úgy érzem, most jó úton haladok az álmaim megvalósításához. Nem túl sima, néha göröngyös és olykor el is esem, de amit elhatároztam azt tűzön vízen át véghezviszem.

- Végezetül mi a legközelebbi megvalósítandó álmom? - Hogy most rögtön lefekszem, mert 4:15kor kelek és indulok vissza Győrbe. Vár egy jó kis Üzleti és iparjogvédelem óra reggel 8-tól.

- Akkor jó éjt! - Szép álmokat!