"...ne féljünk szeretni"

Azt hiszem az ember sokszor hibázik. Talán túl sokszor is. Ha akaratlanul megbántunk valakit, vagy mert egy döntésünkkel olyan bajba keverjük magunkat ami esetleg visszafordíthatatlan következményekkel jár, akkor mi az amit érdemes tenni? 

Nem tudom megmondani, mert igazából fogalmam sincs. Tapasztalat? Szerencse? Hogy mi a jó megoldás, azt valószínű csak az Isten tudja. Csak a megérzéseinkben bízhatunk. 

Mindig azt szoktam mondani, hogy gondolkozzunk az eszünkkel, de a döntéseinket a szívünkben hozzuk meg! Igen, de a szív az annyira csalfa kis teremtés... hogy sok esetben eltompítja az eszünkkel megfogalmazott dolgokat, minek következtében elveszítjük az irányítást a dolgok felett. Valahogy velem is ez történik most. 

Hiába tudom mit kéne tennem, ha a szívem mást kíván. Macska-egér játék ez. Amolyan ördögi kör. Vannak pillanatok amikor biztosak vagyunk a döntéseinkben, hogy azok jók, hogy amit teszünk az a legjobb a mi, és mások számára is. Aztán jön a rádöbbenés, a csalódás, amit sokszor ugye katasztrófaként él meg az ember. De hiszem, hogy ezek a leckék amiket sorra és sorra felad az élet, csak egy-egy szint ahhoz, hogyha teljesítjük őket, mind bölcsebb és tapasztaltabb és magabiztosabbak leszünk. Most még a fiatalság tüze, az a hév ami hajt és űz bennünket sokszor vakvágányra tereli életünket. Van kiút? Igen van. Nagyon sok kiút van. 

"Változtatni, megváltozni soha sem késő..." és talán egyik kedvenc előadóm Kowalsky is tökéletesen fogalmaz amikor azt mondja: "Változtasd meg megad és megváltozik a világ." Nagy igazság. Hiszen alkalmazkodnunk kell a környezetünkhöz, a változásokhoz. Ha egy leckét nem tanulunk meg, az élet újra feladja. És újra és újra és újra. Annyi pofont kapunk, ahányszor nem tanulunk az előzőből. Számtalan dolgot megfogadtam már. Sajnos keveset sikerült teljesíteni, de azokra nagyon büszke vagyok. Ha az emberben van egy egészséges büszkeség, - hangsúlyozom nem nagyképűség, - az könnyebben átlendíthet nehéz időszakok felett. Mert ilyenek mindig jöhetnek, és jönni is fognak. 

Barátok. Ők akik sokat segíthetnek. De igaz barát, csak nagyon kevés akad, mint tiszta forrás is ami erdő mélyén fakad. Számolom most... hány ilyen ember van az életemben. Szerencsés az aki sokat össze tud számolni. Vigyázni kell rájuk, figyelni minden lépésüket, segíteni nekünk is, mert lesz majd, hogy nekünk lesz szükségünk rájuk. Előfordul, hogy önnön céljaim közepette megfeledkezem ezekről az emberekről és saját érdekeimet előtérbe állítva nem veszem észre, hogy megbántom őket. De az igaz barát abból tűnik ki a sok másik közül, hogy ilyen helyzetekben sem hagy egyedül. Ha le is teremt, az azért történik, mert félt, mert törődik velem. De igazából el nem utasít, csak a szeretete veszi rá arra, hogy aggódjon értünk. Ezekre az emberekre kell nekünk is nagyon figyelnünk. Úgy gondolom mindenkinek van egy amolyan őrangyala. Aki mindig figyel rá, aki tanácsokat ad, akire fel lehet nézni. Nagyon szerencsés esetben ez az őrangyal az ember párja. Remélem, ha majd egyszer lesz családom, körülöttem rengeteg kisgyermek ugrál, kedves feleségem pedig angyali szavakkal nevelgeti gyermekeinket, azt szeretném érezni, hogy Ő az igazi őrangyal mellettem.
És hiszem, hogy soha nem vagyunk egyedül. Mindig van ok egy mosolyra, mindig van egy szó ami jólesik, csak ki kell nyitni a fülünket. Meghallani, hogy a világ zajában van még kellemes muzsikaszó, csengő hang ami hozzánk szól. 

Ami pedig a legfontosabb, hogy ne féljünk szeretni, mert aki és akit szeretnek, az igazán boldog tud lenni.

Otti