... befejeztem a nagy művet!

Na akkor újra itt vagyok.  Ma egy kicsit különleges blogbejegyzésben talán, különösen is szétszórtan, de elmesélem, hogy telt az elmúlt félévem, utolsó egy hete. Végre befejeztem a nagy művet! Igen, ezt is megértük! Nagy munka és sok-sok nyugodt alvás nélküli éjszaka és nappal után egy pillanatnyi lélegzetvétel a vizsgaidőszak előtt. Komoly megpróbáltatás volt, remélem megérte :)

De ahogy velem minden más is, úgy a szakdolgozat leadása is kalandosra sikeredett.

Igaz egy hete kellett volna épp leadnom, mégis ma jutottam fel a tanszékre, hogy végre átadjam a magam a jónak.

Szóval maga a történet múlt hét Csütörtök hajnalig nyúlik vissza, mikor is még lázasan, idegességtől cseppet sem mentesen az utolsó mondatokat próbáltam több-kevesebb sikerrel beleszőni a munkámba. 9 órakor terveztem az indulást vissza Győrbe, hogy majd ügyesen kinyomtatva az acélszerkezet csarnoktervemet, azzal konzultálva, később a szakdolgozat bekötésére is marad elég időm. 

Odaérek Győrbe, a fénymásoló üzlet ajtaján belépve a pendrive-om a megfelelő nyílásba helyezve szembesülök a lehetetlennel, az "acél" autocad fájl nincs rajt a meghajtón... pff mondom ilyen nincsen. Telefon haza, (nővérem szerencsére Borikával unokahugimmal itthon volt), szóval telefon, hogy legyen szíves e-mailben elküldeni. Megtörtént. Elmentem az Épülettervezés tanszékre (Blackbox), lementettem a "dwg" fájlt, elviszem újra a "fénymásoldába", kinyomtatják. Rohanok fel a tanárhoz, hogy konzultáljak vele, jó lesz-e a feladat. Persze, hogy nem jó, de ez egy másik történet, talán máskor. 

Szóval végre itt az idő, hogy a szakdolgozatot nyomtassam. Újra "fénymásolda" veszem elő a pendrive-ot... illetve csak venném, mert nem találom. Kiszedtem minden zsebemből mindent, a táskámat kipakoltam, hát nincsen meg... ideges vagyok... elhagytam... szóval újra telefon haza, hogy nővérem, küldje át a szakdogám is mert így bizony másnapra nem lesz bekötve. Meg is érkezett rendje szerint, cirka 2 és fél óra alatt sikerült is kinyomtatni, utolsó pillantásokat vetem rá, hogy minden jó helyre kerüljön egy színes, és egy fekete fehér példányhoz. Épp megérkezik a könyvkötő is, átadom neki a művet, másnap mehetek érte. Megkönnyebült érzés: Sikerült!

Péntek: Reggel újra vissza Győrbe, hogy felvegyem a két dolgozatot, és leadjam a tanszéken. Odaérek, nézem, szépen bekötve, mosolyra kerekedik a szám, kicsi szívem örül, hogy kész. Odafenn nézi az ügyintéző hölgy, a dolgozatot, megdicsér, ügyes vagyok... jól esnek a szavak. Aztán jön hideg zuhany. Az eredeti aláírásos konzultációs lap nem a színes, hanem a fekete-fehér példányba került. Azt hittem elájulok. Szerencsére a határidővel, már nem kellett foglalkoznom, így visszavittem a könyvkötőhöz, hogy legyen szíves már pár lapot átrakni egyikből a másikba, a másikból az egyikbe... Szinte már a sokk határán állok, hogy ilyen is csak velem történhet meg. Mondom nem is sürgős, majd a következő héten bejövök érte. Így aztán szerdán, azaz tegnap mentem érte. Hála Istennek, úgy tűnik most minden rendben van. Azért még gondoltam hazahozom egyet, megmutatom a családnak is, hogy még az államvizsga előtt is legyenek rám egy picit büszkék, aztán meg had utazzon már egyet itt a Dunántúlon. De ma végre sikerült végül lerakni a tanszéki polcra a társak munkái közé. Igaz, így utólag már sok mindent másképp csinálnék, de örülök, hogy megvan. Remélem az értékelés is jó lesz. :) De az majd csak januárban. Addig még sok tanulás és felkészülés vár a vizsgákra, és remélem örömben lesz még részem a végén is.