"Felolvasók" est

Lassan már másfél hete, hogy voltam a "Felolvasók" elnevezésű kávéházi beszélgetésen, aminek én is aktív résztvevője voltam. Rajtam kívül még 3 fiatal - Nagyapái Eszter a Street Child zenekar énekesnője, Varga Dominik a The Note frontembere és Czlenner Dániel CéZé - olvasta, énekelte szövegeit, dalait. 

Engem személy szerint kicsit furcsa érzéssel töltött el az, hogy a szövegeim ének és gitárkíséret nélkül hangzanak el. Valahogy más értelmet kapnak a hangsúlyok, és amolyan  verses formában az érzékekre is másképpen hatnak. Aztán most belegondolva így nektek kedves olvasók akik olvassátok blogomat hasonló érzésetek, vagy hiányotok lehet afelől, hogy fordított helyzetben vagytok, ugyanis "csak" olvassátok a szöveget, míg magát a zenei színesítést nem hallhatjátok. De ne féljetek! Dolgozunk már a témán, és talán már nem is olyan sokára, de végre hallhatjátok is zenekarunkat. :)
Visszakanyarodva az estéhez. Kellemes környezetben családias hangulatban hallgathattuk egymást, egy-egy sztorit elkapva abból, milyen is ma fiatalként zenélni, hogyan élik azt meg az emberek, a zenekarok.

Korábbi élményeimből is tapasztalva, mindig is jobban szerettem a kis klubos zenéléseket mint a nagyobb, szabadtéri koncerteket. Persze megvan mindkettőnek a maga "feelingje", de nekem valahogy a kevesebb, több. Egy híres építész szerint viszont: "A több nem kevesebb!", ám az érzés ott legbelül mégis más. 

Mindenesetre jó volt hallani másokat is, jó volt elmondani én hogyan érzek a zene iránt, és tetszett hogy azért kicsiny városunkban is mennyi tehetséges zenész próbálja bontogatni szárnyait. 

Aztán néha elgondolkozom azon, hogy akik csak a sikerhajhászás miatt, nagy feneket kerítve önmaguk reklámozására túlontúl furcsa értékeket közvetítve, - van aki több, van aki kevesebb sikerrel - hamut hintenek a fejünkre, vajon komolyan gondolják? Érdemes-e úgy csinálni, egyáltalán lehet-e, ha nincsen meg a kellő zenei alázat mind önmagam, mind a közönség felé? Úgy tűnik lehet. Mondom ezt azért, mert olykor-olykor elfog a keserűség egy-egy fenomenális, rádiók által is közkedvelten játszott poszt-eklektikus neo-populáris maszlag hallatán. De hát ismerjük a mondást: "Ilyen ez a popszakma!"

"Mer' tudsz jobbat csinálni?" Jöhetne a kérdés. És én adom a választ: Tudunk! 

Egy újabb kis szelet belőlünk. Fogyasszátok egészséggel!

Újra úton!

Téma:

Nem mondok mást, csak a tényeket,

Sorolok érveket, hát halld meg a lényeget,

Hogyha érzed a sósat, az édeset

Ami szétesett, az nem lesz jó soha már!

Egy kép, egy sóhaj, egy látomás.

Soha sem látta más, talán egy igazi vallomás.

Nem történt meg, s vele semmi más,

Egy újabb állomás, hazavár a kopár határ.

Refrén:

De hogy évezd, fel ne ébreszd,

Soha ne kérdezd, hogy mi a hibám!
Lehet félek, de amíg élek tart ez a tánc!

Téma:

Nem halad, aki csak fékezett,
Aki megérkezett, viszont tudta előre,

Hogy nyomni a gázt, bizony élvezet,

Mer' a gépezet, vele kap majd újra erőre.
(Megy előre!)

Refrén:

De hogy évezd, fel ne ébreszd,

Soha ne kérdezd, hogy mi a hibám!
Lehet félek, de amíg élek tart ez a tánc!