Újra itt!
Bizony egy kis idő már eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta, de nagyon sok minden történt azóta. Szép lassan, vagy épp ahogy adódik, bepótolgatom az elmúlt időszak eseményeit is. Amiért most mégis digitális tollat ragadtam, az egy, a múlt hét szombaton történt esemény miatt történt.
Húgom is megkezdi lassan egyetemi pályafutását, de még gimnázium révén, megkapta ő is a jól megérdemelt szalagját. Nem is magáról a szalagavatóról mesélnék, hiszen ügyesek, csinosak, vidámak... voltak, hanem annak egyik pillanatáról.
Az ominózus dolog akkor történt, amikor már az éhségtől toporzékolva siettem családommal az állófogadásra, ahol tényleg sok finomság terülj-terülj asztalkám várta a "szalag avatottakat" illetve meghívott ismerősöket. Családunk 7 meghívót kapott. Mikor beértünk a "kis tornaterembe", hugival az élen próbáltuk megkeresni helyünket. Végül is nem volt nehéz megtalálni, hiszen minden asztalra névkártyával ki volt téve mely családok hol foglalnak helyet. Ekkor tört ki a családból a nevetés, ugyanis számunkra kissé viccesre sikeredett a kiírás:
Az ominózus dolog akkor történt, amikor már az éhségtől toporzékolva siettem családommal az állófogadásra, ahol tényleg sok finomság terülj-terülj asztalkám várta a "szalag avatottakat" illetve meghívott ismerősöket. Családunk 7 meghívót kapott. Mikor beértünk a "kis tornaterembe", hugival az élen próbáltuk megkeresni helyünket. Végül is nem volt nehéz megtalálni, hiszen minden asztalra névkártyával ki volt téve mely családok hol foglalnak helyet. Ekkor tört ki a családból a nevetés, ugyanis számunkra kissé viccesre sikeredett a kiírás:
Összefoglalva: kissé időutazásra is hajazhatott volna a történet, hiszen egy azon asztalnál volt hétfő, bocsánat 7 fő Péntek, szombaton. Na jó... lehet kicsit erőltetett szójáték, de épp akkor mi jót nevettünk rajta! :)
