11.11.11. 11:11

Sokat sejtető sejtelmes cím... Nah igen, ahogy láttam és hallottam sokakban sokféle érzést gerjesztett ez a különleges időpont. Összeomlanak a számítógépes hálózatok, itt van megint a világvége, most valami történni fog... Szóval így állunk. Mondom magamban akkor én is figyelek hátha történik valami. Délelőtt még pár kis ügyemet intéztem a városban, önkormányzat, könyvtár, mivel épp a szakdolgozatomon munkálkodom. De mondom, a bűvös időpontra hazaérek. Péntekenként míg nővérem iskolában van, én figyelek rendszeresen 1 éves unokahugimra Borkára, aki egy tüneményes teremtés. Egyszerűen imádni való! Gyönyörű pici kék szemek, szőke hajtincsek és kerek kis pofiján folyton a mosoly csücsül. Jól megvagyunk ketten. Persze mindig valami rosszaságon töri a kicsi fejét, és amint lehetősége van takarítja el az útjába kerülő vázákat, virágokat, sőt még az állólámpát is. Nem tudom miért, de imádja a vezetékeket. Különös figyelemmel kíséri az elektromos berendezéseket, úgyhogy nagy odafigyelést igényel a kiscsaj. 

De hát ma nagy nap van! 2011. 11. 11. és az az ominózus időpont 11 óra 11 perc. Ahogy telnek a percek és közeledünk az időponthoz, amit eddig igazából egészen idióta dolognak tartottam, kezdett bennem valami feszültség generálódni. Figyelem, az órát, figyelem Borikát, közben kis műanyag babákkal játszunk... gondoltam: Áh úgy sem történik semmi! Milyen meglepetés érhetne!?

Már szinte teljesen belefeledkeztünk a játékba, amikor érzem, valami nincsen rendben. Borika arcán is meghült a mosoly... ajjaj! Gáz van! Szó szerint. No irány a pelenkázóasztal tisztába kell rakni! Nézem az időt. Pff! Mondom: Kééész! 11 óra 11 perc

Szóval a meglepetés megvolt! Mondhatom nem is kicsi! Büdös nagy meglepetés volt! És azóta már 3x. De nem mondanám, hogy ez egy "szar" nap. Sőt! :) 

Remélem másoknak is kellemes meglepetésekben volt része ezen a napon, vagy még talán lesz is! Mostanra véget ért a babysitterkedésem, szóval lassan indulok is. Mer' "Ez is csak egy nap, nem a világ vége!" Szóval inkább megosztok veletek egy számot! Fogyasszátok egészséggel!  

...nyomjátok a gombot!

A mai napon újra vonatra szálltam, hogy tiszteletemet tegyem Győr városában, és órát látogassak az egyetemen. Útközben egy kis zenehallgatással ütöttem el az időt, méghozzá az új Fish! albumot hallgattam, (ajánlom mindenki figyelmébe, mert nagyon jó) miközben egyik számukra alaposan felfigyeltem. A dal címe: "Mindenki Nyomja" Érdekes mód a nagyim jutott eszembe róla.

Nagymamámról tudni kell, hogy pici idős hölgy, lassan a 80-at tapossa, kenyere javát mások megették, folyton az aktuális rendszer ellen "lázad" és mindig valamit ellenőriz. 

Ki hol jár, a család itthon van-e, ha nincs akkor mikor jön, mikor megy, ki mit csinál... A hétvégén egyik nap nyitom a hűtőajtót, (ne izguljatok, nem a nagyi ült benn és nem is egy elefánt vagy zsiráf figyelgetett kifelé) veszek ki egy doboz tejet, ahogy azt napjában nagyon sokszor teszem és iszom, aztán nézek ki a konyhaablakon...

Nézek és folyik is végig az ajkamon a lé, mert mama létrát a kerítésnek támasztva annak tetején könyökölve konferenciabeszélgetést folytat a szomszéddal. Amúgy nagyinak általában semmi nem tetszik. Miért épít a szomszéd? Már megint a "mi" kerítésünknek támasztják a biciklit, miért nem vágják ki a fákat aminek az ága átlóg hozzánk, miért nem vágják a füvet, hogy képzelik, hogy csak úgy...

Szóval valamit nagyon megelégelhetett, mert eddig csak nekünk mondta-mondta-mondta... Na de nem is annyira erről szerettem volna mesélni, hanem ami a Fish! számról eszembe jutott. 

Tehát: néha megesik az, hogy mama nem azért jön mert valami nem tetszik neki, hanem csak pusztán érdekli mi van velünk, hogy megy a suli, aztán nekiáll mesélni, milyen volt amikor ő gyerek volt. Persze akkor minden más volt mint most, mennyivel jobb volt, és Ő  a világ összes kincséért nem jönne be többet a városba faluról... azért aranyos ám nagyon :) ha nem mondaná már szinte hiányozna.
A beszélgetések, illetve mama monológjainak a vége rendszerint ugyanazokkal a mondatokkal fejeződik be. Mi csak tanuljunk, mert akkor nekünk jó lesz, most ez a dolgunk. És a legjobb, hogy: Nyomjuk a gombot! Engem mindig "Öcsinek" szólít. Öcsi te ne foglalkozz semmivel, csak nyomd a gombot! Ez a mondata, szerintem míg élek bennem marad. 

És hogy miért jutott eszembe ez? Hallgassátok meg Ti is, fogyasszátok egészséggel! És el ne feledjétek: Nyomjátok a gombot! ;)